Szó szerint a nulláról kellett egy közraktárat felépítenie a Korona Közraktár Zrt. értékesítési vezérigazgatójaként Réther Zsuzsannának. Szerencsére most sem volt egyedül, ahogy az életben mindig ott voltak mögötte azok, akikre mindig számíthatott. Hol a családi háttér, hol pedig a megbízható szakemberek. Hívta és jöttek azok a kollégái, akikkel együtt dolgozott, és akikben bízott már évek óta.
Lépésről lépésre haladtak, s ahogy az ilyenkor lenni szokott: átszervezések, hatékonyságnövelés, de közben bizony pár embertől meg is kellett válni, viszont a következő évben már javultak az eredmények. Itt még mindig erősen domináltak a mínuszok, de aztán sikerült elindulni felfelé a gödörből. Rengeteg partnerrel találkozott a különböző konferenciákon, megbeszéléseken, tárgyalásokon. Sok tízezer kilométeren volt túl, melyet nemcsak vezérigazgatóként, hanem a Közraktári Szövetség elnökeként is megtett, mert közben megválasztották a szövetség első emberének. A háttérre továbbra is számíthatott, hiszen a kollégái tették a dolgukat, zártak, minőséget ellenőriztek, közraktári jegyeket hoztak-vittek, 24 órában kamerákat néztek, és az eredmények jöttek. Csapatmunka volt, - ahogy mindezt röviden összefoglalja.
Réther Zsuzsanna édesanyja agrármérnök
volt, édesapja vegyészmérnök, ezért felmerül a kérdés, hogy mi más lehetett volna a lányukból, mint agrárkémikus agrármérnök?
-Budapesten születtem, a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban érettségiztem, és mivel a biológia és a kémia érdekelt, ezeket a tantárgyakat szerettem. Továbbtanulásként, – ami egyértelmű irány volt már akkor is a családban – vagy a tanári pálya, vagy az agráregyetem merült fel, mint lehetőség. A tanári pályához nem éreztem elég türelmet, ezért maradt az agrárium, de mint pesti lány, viszonylag kevés munkalehetőség mutatkozott sima agrármérnökként a fővárosban. Így döntöttünk az agrárkémia szak mellett. Mivel ezt a szakot kizárólag Keszthelyen, a
Pannon Agrártudományi Egyetem Georgikon Karán oktatták, – ott is mindösszesen 30 főt vettek fel egy évfolyamra –, így ott kezdtem meg tanulmányaimat 1988-ban. Pontosabban Veszprémben, a Nehézvegyipari Egyetemen, mivel az első év kémia mennyiségét ott próbálták belénk imádkozni - emlékezett vissza.
A második évet már Keszthelyen, az agráron folytatta, és ott is maradt az 5. év végéig. Egy kicsit mindenhonnan kilógott, mert Veszprémben „agrárosnak”, Keszthelyen „kémiásnak” hívták, ezért az átlagosnál jobban összekovácsolódott az évfolyamuk. Amikor édesapja kitette az egyetem parkolójában, a gólyatábor első napján, akkor azt mondta: ”Kislányom, tudd, az életed legszebb 5 éve vár rád”.
És milyen igaza volt… -„Gyönyörű éveket töltöttem az alma materben, a mai napig sok élménnyel, baráti kapcsolatokkal, fantasztikus tanároktól kapott tudással és életszemlélettel indultam el a nagybetűs életbe, és így élem azóta is a mindennapjaimat”.
Zsuzsát az egyetemen találta meg a szerelem, de ez igaz volt általánosságban is az ottani lányokra, hiszen a nő / férfi arány 20 / 80 százalékos volt. Miután végzett, férjhez is ment, és Balatonfenyvesre költöztek. Ott a polgármesteri hivatalban anyakönyvvezetőként, majd gyámhatósági munkatársként dolgozott, és
elvégzett minden szükséges közigazgatási szakvizsgát, majd a közigazgatási főiskolára is beiratkozott, mivel a jegyzői poszt várományosa lett. Közben visszaköltöztek Budapestre, és mivel édesanya lett, ezért 5 év kihagyás után úgy döntött, hogy az agrárpálya mellett marad, és 2000 őszén a Concordia Közraktár Zrt.-nél pályakezdőként, a Sajáttelepi Igazgatóságon, mint általános menedzser kezdtett el dolgozni. Édesapja akkoriban ugyanitt, a Gabona Control igazgatója volt már jó pár éve. Nagy tudású, országszerte elismert szakemberként beszéltek róla, így hát teljes gőzzel vetette bele magát a munkába. Mint mondja: „mindent tudni akartam, lelkes voltam, és hát
utolsó sorban nem szerettem volna szégyent hozni az édesapámra. Pár hónap múlva a Dél-Dunántúli régió vezetője lettem, megint sokat utaztam, jártam a telepeket és a partnereket, élveztem a munkámat. Ezzel egyidőben elvégeztem a Budapesti Gazdasági Főiskola mérnök-közgazdász szakát, hogy az agrár vonal mellett bővebb ismereteket szerezzek a pénzügyi oldalról is”.
2006 áprilisában megüresedett a
művi igazgató pozíció, amire az akkori vezérigazgató, – Ragoncsa Zoltán – felkérte. -Emlékszem, összeült otthon a „haditanács”, mivel nagyon megijedtem, és mellette persze nagyon izgatott voltam a felkérés miatt, majd a szüleim biztatására igent mondtam a felkérésre, pedig tudtam, nem lesz könnyű egyedül, mivel akkorra elváltam, de a szüleim mellettem lesznek - meséli.
Végtelen munka, ami ezután következett. A vezérigazgatóval komoly erőket vontak be a művi igazgatóság felvirágoztatásába, és újraépítették az üzletágat. Köszönet jár érte édesanyjának, akire ekkor óriási teher nehezedett a két kisiskolás gyermeke délutáni és esti ellátásában. Tudta, hogy a gyermekei jó kezekben vannak. Édesapja továbbra is a szakmai segítsége, mentora volt, ezért nagyon sokat köszönhet neki
abból, amit ott hirtelen és gyorsan fejlődött.
-2010-ben újabb kihívást küldött nekem a sors: megkeresett egy magán közraktár, mely azelőtt egy éve alakult azzal, hogy elvállalom-e a szakmai vezetést. Újabb „haditanács”, sajnos már édesanyám nélkül, akit közben hosszú betegség után elvesztettünk, és akinek a helyét, akkor már pár éve édesapám vette át a gyermekeimmel kapcsolatos feladatokban. A végén arra jutottunk, hogy meg tudom csinálni. Nagy levegőt vettem, és belevágtam - mondja Zsuzsa. Idővel a piac is elfogadta őket, mert megismerték a Korona Közraktár nevét, amelyben hittek és hisznek a mai napig. A Talentis Agro Holding tagja, az Agrolink Zrt. az első olyan szakmai tulajdonos, amely árumennyiséget is tud mögéjük tenni. A holdingon belüli szinergia pedig tovább növeli a hatékonyságot.
Réther Zsuzsanna sok mindent látott és tapasztalt a közraktározás piacán az elmúlt 23 évben, de felmerül a kérdés, hogy mi az, ami még a célja lehet, ami motiválja? Az, hogy a jövőben a közraktározás intézményrendszere újból a régi nagyságrendjét érje el. A csapatával ebben bízik, és nagyon sokat dolgoznak a mai napig ezért. Közben a gyerekei felnőttek, sikeresek, és boldogok, és ő is megtalálta párja mellett a boldogságot. Elmondásuk szerint ők is azt szeretnék, ha olyan erővel, lelkesedéssel, munkával szembeni alázattal dolgoznának majd, mint az édesanyjuk. Azt gondolja, ez fontos üzenet azoknak a vezető beosztású nőknek és anyáknak, akik küzdenek a saját lelkiismeretükkel, amit a munka és a gyerek közti látszólagos ellentét jelent. Higgyenek magukban, nem baj, ha többek akarnak lenni,
mint anyák, ha a segítő család mögöttük áll, menni fog!
Szerzők:
Növényvédőszer.hu / Kommunikáció
novenyvedoszer.hu
.jpg)
