Így javítható a tehéntej zsírsav összetétele

Napjainkban a zsírsavak az érdeklődés középpontjába kerültek, ami összefüggésben áll a szervezetben betöltött szerepükkel. Különösen igaz ez a többszörösen telítetlen zsírsavakra (PUFA), így főleg az n-6 (közismerten omega-6) és n-3 (közismerten omega-3) zsírsavakra. Az élelmiszerekben és a takarmányokban a linolsav (C18:2, n-6) és az a-linolénsav (C18:3, n-3) a leggyakrabban előforduló n-6 és n-3 zsírsavak. Mind az n-3 a-linolénsav, mind az n-6 linolsav esszenciális zsírsavak, melyeket a táplálékkal lehet csak felvenni.

A linolsav és az a-linolénsav deszaturációval és elongációval egyéb fontos, többszörösen telítetlen zsírsavvá alakulnak át; a linolsavból arachidonsav (C20:4), míg a linolénsavból eikozapentaénsav (C20:5, EPA) és dokozahexaénsav (C22:6, DHA) képződik. Az n-3 zsírsavak elégséges bevitele csökkenti a terhesség alatti magas vérnyomást és a koraszülések előfordulási gyakoriságát, míg a dokozahexaénsav (DHA) magzati korban fontos faktora az agy és a retina normális fejlődésének.



Egy további fontos zsírsavcsoport tagjai, amelyek szerkezeti felépítésüket tekintve inkább az n-6, de élettani hatásukat tekintve az n-3 zsírsavakhoz hasonlíthatók, a konjugált linolsavak (angol rövidítésben: CLA). Mivel a konjugált linolsavak a kérődző állatok bendőjében, mikrobiális anyagcsere eredményeként termelődnek, ezért a humán táplálkozásban a konjugált linolsavak elsődleges forrását a kérődzők tejéből készült élelmiszerek jelentik (pl. sajt, vaj, zsíros túró).

Amíg az optimális n-6/n-3 zsírsavarány kb. 3-5:1, addig a mai amerikai és európai típusú étrendben ez 10:1 vagy akár a 30:1 arányt is elérhet. Éppen ezért fontos lehet olyan élelmiszerek fejlesztése, amelyekben n-3 zsírsavak nagyobb részarányban fordulnak elő. Ennek egyik lehetősége például az n-3 zsírsavakban gazdag tej és tejtermékek előállítása, mivel ezek a szokásos táplálkozás integráns részét képezik. 

Ezeket is olvasta már?

Szakmai partnereink