Újra elszaporodott a vértetű az almafákon

Az utóbbi évtizedekben a kontinensek között megnövekedett kereskedelem és a globális klímaváltozás miatt hazánkban is jelenősen felgyorsult a korábban nem ismert károsítók megjelenése és megtelepedése. Akár emberi közreműködéssel behurcolással, akár a faj önerőből való terjeszkedésével érkeztek és hódítottak teret, jelentős pusztítást okoztak meglepetésszerű és hirtelen nagy károsításukkal, nem kímélve a dísz- és zöldségnövényeket, de a gyümölcsfákat sem.

Az invazív fajok felbukkanása nem új keletű, bár a megjelenési gyakoriságuk korántsem volt akkora az elmúlt évszázadokban, mint manapság. Az egyik ilyen kártevő a vértetű, melyet még az 1880-as években Észak-Amerikából hurcoltak be, akkor még repülőgép híján valószínűleg hajórakománnyal. A kártevő sikeresen honosodott meg Európában, többek közt Magyarországon is, és a mai napig jelentős kártevő az almásokban.

Újra felszaporodtak

A vértetű az érkezését követően gyorsan terjedt, és az 1890-es évek elejétől rendszeres és súlyos károkat okozott a gyümölcsösökben. Ezt sikerült visszaszorítani egy neves kertész polihisztor közreműködésével, aki 1926-tól eredményesen telepítette be hazánkba a vértetűfürkész parazita rovarfajt, mely apró élőlénynek a teljes kifejlődése egyedfejlődésének tojás, lárva, báb szakaszában legfőképp az almán károsító vértetű testére van szüksége, amibe az belepusztul. Kezdetben látványos eredmény volt tapasztalható, de a II. világháború után robbanásszerű széles hatássprektrumú rovarölő növényvédőszer-fejlesztéseknek köszönhetően újra felszaporodtak, mert a kémiai szerek már nemcsak a kártevőket irtották, de azok hasznos természetes ellenségeit is.

Könnyű felismerni

A vértetű csupán 1-2 mm nagyságú rovar, de roppant szembetűnőek fehér vattaszerű pamacsai, ugyanis testüket 3-4 mm hosszú viaszszálak tömege fedi, így a lombkoronában megbúvó telepeiket könnyű felismerni, melyeket leginkább az almafa fás kolluszosodó részein, törzsén, ágain, vízhajtásain, tősarjain lehet megtalálni. Szapora faj, évente tíz nemzedéke is fejlődik, és egy-egy generáció akár két hét alatt is kialakul. Nevét onnan kapta, hogyha szétnyomunk egy-egy ilyen kolóniát, eltűnik a szenny vörös színű váladéka, testnedve.

Kártétele során a fa nedveit szívogatja, mely szívogatás helyén nyálának hatására sejtburjánzás következik be, a kéreg kipúposodik, felreped, és rákos sebek keletkeznek, melyek a folyamatos kártétel következtésben nem tudnak hegesedni, a tápanyag- és vízellátás megakad, az ágak részleges vagy teljes pusztulása következik be. 

A rovar szűznemzéssel szaporodik hazánkban, a nőstények klónozással hozzák létre az utódokat, egyedenként több mint 100 lárvát is. A legmozgékonyabb az első stádiumú lárvák, melyeket még nem véd viaszszál, és szaporán szedve a lábaikat könnyedén eljutnak az almafa különböző részeire. 

Két helyen is képes telelni az állatka. Részben a lombkoronában megbújva, de főleg a fa gyökér- és gyökérnyaki részén a kéregrepedésekben rejtőzködve a talaj védelmében.
 

Nincs biztos módszer a védekezésre ellene

Mivel sűrű viaszszálak rétege fedi és védi a testét, a növényvédő szer lepereg róla, ezért egyéb praktikákhoz kell folyamodni ellene.
Ennek egyik lépcsője az alanyfajta helyes megválasztása, ugyanis a különböző alanyfajták (telelőhely) érzékenysége rendkívül eltérő a kártevővel szemben. Érdemes almafavásárláskor erről érdeklődni. Kímélni kell a természetes ellenség vértetűfürkészt, hagyni kell érvényesülni tevékenységét azzal, hogy nem használunk egyéb kártevők ellen sem olyan széles spektrumú szereket, mivel a természetes ellenséget sem kímélik. Mivel tavaszig a talaj védi őket, a kora tavaszi lemosó kezelések nem hatékonyak ellenük. Helyett, zöldbimbós állapotban, amikor a fiatal, még viasszal nem borított aktív lárvák a lombkorona felé igyekeznek a telelőhelyükről, érdemes egy célzott olajtartalmú szerrel, ún. “lábmosást” végezni a fatörzsön, vagy ugyanott ragacsos hernyófogó övet alkalmazni. A vegetáció során célzott permetezést lehet végrehajtani a korona belsejében, egyenesen a vattapamacsokra irányítottan, szintén olajos szerrel. Nem kell visszariadni a mechanikai eltávolítástól sem, telepeik kézzel könnyedén elmaszatolhatók.
  Szerző: Taxner Ágnes
Forrás: Kerti Hírmondó 2023. 2. szám

Kapcsolódó cikkek:

Monília, levéltetű, lisztharmat: ezek az aktuális kihívások

Ez az az időszak, mikor minden csőstül jön. Rovar kártevők, gombás betegségek egyszerre támadják a kiskerteket. Ismét szükségszerű elővenni a permetezőt.

Ezeket is olvasta már?

Szakmai partnereink